Fóton a buli az orvosi ügyeletre tett látogatás után indul be igazán!
2022 őszén a vezetői gárda elhatározta, hogy szeretne egyet farsangozni. Szó szót követett és megszületett a döntés, hogy ne csak a regnumi, hanem az egész plébániai közösséget invitáljuk meg egy egész estére. Mondani sem kell, hogy erős kezdés után gyors visszaesést produkált a lelkesedés. Így ébredtünk arra rá egy januári estén, hogy pár héten belül bizony farsang lesz, szedjük össze magunkat. Addigra már bejöttek az előzetes regisztráció számai kb. 180 résztvevővel (harmada gyerek), amihez 90 fő jelezte, hogy be is kíván öltözni jelmezbe!
A dekor csapat nagyon szigorúan vette a szalvéták sorrendjét.
Fotó: Greguss Anna
Ezt mégsem lehetett hagyni csak úgy magában, így hát legjobb (vö. leglelkesebb) regnumi szülőinket ráeresztettük a feladatra. Vezetőkkel egyeztetve ki is lett találva a koreográfia és elindult a feldolgozási lánc: reggel ment az első járat hurka-kolbász alapanyagért Veresegyházra, melyet az egyházközség gyémántfokozatú konyhatündére ki is sütött még délelőtt. A plébánia udvarán közben üstben készült a toros káposzta. Aztán volt aki melegítő edényért szaladt el egy helyi étterembe, volt aki kenyerekkel teli ládákat cipelt, mások italokat hoztak és közben sokan sütöttek fánkot. Kicsit batyus bálnak csináltuk meg az egészet, ahol erősen támaszkodtunk az otthonról hozott értékekre (főleg fánkok formájában), így tudtuk leszorítani a részvételi díjat barátságos összegre. Délután indult a dekoros csapat a kultúrház nagytermét díszíteni: szülők és gyerekek vidám, ámde annál kreatívabb társasága színes szalagokat és lufikat tűzdeltek a falakra, miközben egy másik csapat terített. Az öt órás kezdés előtt egy órával már minden időben elkészült, kényelmesen mindenki hazaért átöltözni, egyedül technikusaink maradtak beállítani a hangosítást. Mennyi kompetencia fellelhető egy helyi közösségben!
Univerzális balhé.
Fotó: Greguss Anna
A nyitást egy rövid dicsőítéssel indítottuk a gitáros zenekarral, ami adott egy felfelé irányuló lelkületet mindannyiunk számára. Utána átvették házigazdáink a szót és végigvezettek minket az estén: jelmezbemutató, néptánc tanítás, atyák köszöntői, népek bemutatkozásai, vacsora, eredményhirdetés és tánc.
Gombajelmezes helyi elnök, Horváth István, Sebők Sándor (balról jobbra)
Fotó: Greguss Anna
Szépen felsétáltak a színpadra egyéni vagy csoportos felállásban a jelmezesek, kiket a zsűri több szempont alapján is pontozott. Néptáncra hagyományőrző vezetőink hívtak minket főként csángó rigmusokra, melyhez nem kellett profi táncosnak lennie senkinek sem. Szombat esti miséről aztán megérkezett Sebők Sanyi atya, köszöntötte a díszes vendégsereget és megköszönte a szervezők áldozatos munkáját. Őt házfőnök atyánk követte, aki kicsit bemutatta a Regnumot azoknak is, akik most hallottak róla először (ne feledjük el, hogy egész egyházközségből jött fiatal és idős az estére). Az éhes vendégeknek még végig kellett hallgatniuk a regnumi népek vezetőinek bemutatkozását is, így társítva arcot a sok templomi hirdetéshez, melyben a regnum mint kifejezés megjelenik egy-egy szentmise végén.
Legyen tánc!
Fotó: Greguss Anna
Aztán olyan katonás rendben megvacsoráztunk, hogy a fegyelmet megirigyelte volna egy-két nagytábor gyerekserege is. Én pár asztaltársasághoz igyekeztem odaülni nem megzavarva a társalgást – amennyire gomba jelmezem ezt lehetővé tette –, és próbáltam visszajelzéseket gyűjteni azon melegében a bálról.
Jólesett hallani az idősebbektől, hogy szükség van az ilyen fiatalos hangulatú estékre (mikor is élőzene helyett inkább modernebb muzsikát játszunk).
Ahogy a gyerekek is folyton kérdezgették vacsora alatt, hogy mikor lesz már eredményhirdetés meg milyen nyereményeket lehet nyerni. Mielőtt azonban az izgalmak tetőfokára hágtunk volna, meg kellett várni konferansziénk visszatértét az orvosi ügyeletről, mert egyik gyermekük sikeresen lefejelt egy pultot (igazi regnumi szellem tetten érhető, hogy a bekötött fejű gyereket visszahozták a bálra és leültették a sarokra, mert a bulinak folytatódnia kellett). A zsűri öt kategóriában hirdetett győzteseket, kiknek jutalma egy-egy torta lett: legügyesebb családi legjobb csoport, legkreatívabb egyéni, legeltökéltebb gyerek és legfrappánsabb felnőtt.
Vajon ők nyertek tortát?
Fotó: Greguss Anna
Az este hátralévő része során a zenét lemezlovasunk szolgáltatta, mely hajnali fél kettőig el is tartott. Igaz eddig már csak a leglelkesebbek tartottak ki, akik jutalmul meg is nyerték maguknak az elpakolást. Így vasárnap hajnalon két tucatnyi ember bedobozolt maradék hurkával és káposztával felvértezve vágott neki a hazavezető útnak. Eddig sose szerveztünk ekkora létszámnak ilyen mulatságot, sok segítség nélkül ez nem is tudott volna jól összejönni. Hálásak vagyunk mindenki támogató részvételéért, de leginkább főszervezőnkért, Juhász Krisztiért, aki elnökségi tagként igen komolyan gondolta magára venni a plébániai összekötő szerepét. Persze ismerem már annyira, hogy mindenki mást meg ne említsen maga mellett, ezért a teljesség igénye nélkül szeretném hálámat kifejezni helyi elnökként a következő embereknek: szakácsok – Czirkó Jutka, Drgác Dóri, Kóródi Szilárd, Szentpéteri Sára; beszerzők – Nagy Gábor, Drgác Dóri; teremfoglalás és díszítés – Nagy Edina, Báncsi Detti, Fehér Tigrisek és szüleik; terítés – Alpakák; eszközök szállítása – Kapibarák; hangosítás – Tomsics Berci, Sillye Dávid; dicsőítés, zene – Borka Zsolt és csapata, Robin; házigazdák – dr. Szeberényi Lívia, Nagy Gábor; felszolgálás – Alpakák, Mamókusok; tálalás – Drgác Dóri, Kóródi Szilárd, Szentpéteri Sára, Kovács Matyi; fotós – Greguss Anna; tánctanítás – Nyizsnyovszki Zsófi, Kollár Koni; mosogatás, elpakolás – Erdei Attila, Nagy Gábor, Kóródi Szilárd (és akik kitartottak); plakát – Nagy Edina; kérdőív – Lánczky András; lelki háttér – Sebők Sándor és Horváth István atyák.
Úgy gondolom, kellően kimulattuk magunkat ahhoz, hogy a húsvétig hátralévő negyven napon át legyen türelmünk befelé és Isten felé figyelni. Jó nagyböjti készülődést kívánok mindenkinek!
A vonat nem vár.
Fotó: Greguss Anna
