Az újpesti vezetők és elnökség közös hétvégéjét Kismaroson, az Andrejszki család nyaralójában töltöttük.
Lombos fák és madárcsicsergés vett körül minket, amit időnként a házzal szemben elhaladó kisvonat robaja tett még hangulatosabbá. Április 21-én, péntek este érkeztek meg „előfutáraink” a helyszínre, és közös vacsorával, beszélgetéssel, imádkozással kezdődött a program.
Szombat délelőtt Szokolyára kirándultunk, miközben kisorsoltuk, kikkel fogunk „félórázni”, beszélgetni menet közben. Gyönyörű, napsütéses időben töltekeztünk a Dunakanyar dombos vidékének látványából. Szokolyára érve természetesen a fantasztikus focipályáján kötöttünk ki, ahol két csapatra válva (többen mezítláb) küzdöttünk a frizbi megkaparintásáért, majd piknikeztünk a pálya szélén ebéd gyanánt.
Valóban elég menő a síneken hesszelni, de olvasóinknak nem tanácsoljuk!
Fotó: Gerber Zsuzsa
”Az utolsó falatokat majszoltuk, mikor egy helyi kisfiú érkezett a pályára focilabdával a kezében, játszótársak reményében. Minket és őt se kellett sokáig kérlelni egy közös focimeccsre.
Kispadra kerültek az újpestiek
Fotó: Gedai Eszti
Visszafelé kisvasúton mentünk. Megérkezve, rövid döfönye után, nekiálltunk az ünnepélyes vacsora elkészítéséhez. Ennek módja a legkevésbé se volt hagyományosnak mondható, hiszen a Séfek séfe vagy a Vacsoracsata bármelyik adását megszégyenítő színvonalon és izgalmával zajlott a folyamat:
két, egymással versenyző csapatba álltunk össze, és minden csapattagnak negyed óra állt rendelkezésére, hogy a húsos és vega lasagne közelebb jusson végleges, ehető formájához.
Időre dolgoztunk tehát, és még a tálalásra is gondot kellett fordítani, hogy a „szakmai” zsűri (Orsi, a házigazda) elismerését kivívjuk.
Csodás tányérok
Fotó: Gerber Zsuzsa
Finomra sikerültek a művek, senki nem maradt éhen! Este-éjjel kártyázás, csocsózás, beszélgetés, ima zárta a napot.
Másnap közösen mentünk szentmisére a helyi templomba, majd fagyizással kerekítettük le az együtt töltött időt.
(Címlapkép: Kozma Luca)
