A nap, amikor a legkisebbek is élvezettel rohantak 25 kilométert
‘Fekete éjszakában robog a vonat…’ vagy ‘Tavaszi szél vizet áraszt…’ – napok óta rendszeresen azon kapom magam, hogy valamelyiket dúdolom. Akár mindkettőt egymás után. Aztán pedig jön a mindenki által jól ismert érzés, vágy: megpróbálom kiverni a dallamokat a fejemből, de természetesen nem sikerül. Végül megadom magam és lassan végigdúdolom a teljes dalt. Illetve mindkettőt. Hátha utána legalább néhány óráig nem terelik el a figyelmemet a gondolataimról…
Meggyőződésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen április 22-én, szombaton tartottuk az első PRM napot, és bizony sokan sokszor hallottuk ezeket a közkedvelt nótákat a pontfoglaló során. De mi is az a PRM nap és hogyan telt?
Pilisi arcok
Fotó: Balázs Janez
Az elmúlt évek során rendszerint a Te Deum környékére szerveztünk közös hosszabb, akár ottalvós programot a helyiregnumunk ifjú tagjai számára, idén azonban ezt előrehoztuk áprilisra és átneveztük PRM napnak.
A szombat nagy részét egy játék töltötte ki, este pedig a szülőkkel közös misén vettünk részt.
Kapócs Kristóf és Horváth Ágó voltak a főszervezők – hatalmas köszi, srácok –, így ők alkották meg a pontfoglaló ezen változatát, ami egyaránt osztatlan sikert aratott a résztvevő nagyjából 130 gyerek és vezető között. A játék előtt életkor alapján vegyes csapatokat alakítottunk ki, melyek célja minél több bázis elfoglalása volt – ezt a megadott pontokon kapott különböző feladatok leggyorsabb teljesítésével lehetett megtenni. A térképek szemügyre vételekor mindenki azzal szembesült, hogy a délelőtti piliscsévi és a délutáni piliscsabai blokk során is szűk 50-50 bázist lehetett megszerezni, elkezdődött tehát a nagy rohanás.
Egymás hegyén-hátán, keresztül-kasul a városon
Fotó: Manninger Marci
“A csapatok csak úgy szelték a kilométereket, miközben pontról pontra jártak; nagy volt a versenyszellem” – mondta Kristóf. “Körülbelül háromszoros tempóval haladtak játék közben, erre nem számítottunk, de végül nem lett belőle gond, sőt (!) a hosszú nap után nem csúsztunk a közös misével sem.”
A csapatokat a klotildligeti plébánián kialakított központból a velük folyamatos kapcsolatban álló játékmesterek kísérték. Feléjük kellett jelezni, ha odaértek egy bázisra és tőlük kapták a feladatokat, melyek teljesítésével el tudták foglalni azokat. Itt legalább akkora pörgés volt, mint a terepen. Egy-egy játékmester alá több csapat is tartozott, amelyekre folyamatosan figyelniük kellett; feladatot osztani, ellenőrizni, kérdésekre válaszolni, s közben a többi játékmesterrel kommunikálni, hogy kik merre járnak, melyik csapat végzett előbb egy adott bázisnál stb…
Főszervező urak
Fotó: Horváth Fanni
“Olyan volt követni az egész versengést, mintha egy csatatér eseményeiről kaptunk volna jelentéseket, szurkoltunk a csapatoknak és próbáltuk kitalálni a taktikáikat” – kezdte Ágó. “A nyeremények formabontó ötletként PRM közcuccok voltak. Ez több szempontból is jól sült el, hiszen nagyon örültek neki a nyertes csapatok (főleg a kisgyerekek), és így a felszereléseinket is hasznosan tudtuk bővíteni – mivelhogy a díjátadó végén a különböző eszközöket természetesen le kellett adni a raktárba…”
Bő a termés idén
Fotó: Horváth Lilla
A teljesítendő feladatok igen színesek voltak, a gyerekek különböző erősségeire mentek rá, így mindenki tudott segíteni és hasznosnak érezte magát.
Néhány példa a teljesség igénye nélkül: homokvár építés; fára mászás; működő íj készítés; szemétszedés és arról versírás; konkrét házszámok keresése; betlehemes előadása random személyek számára; ismeretlen helyi lakostól bármilyen tárgy kérése, majd annak továbbajándékozása egy másik ismeretlen helyi lakos számára.
A feladatok teljesítéséről minden csapatkapitánynak fotót vagy videót kellett küldenie a játékmesterének, aki ezt ellenőrizte és jóváhagyta.
És bizony dalolászni is kellett többször… Úgyhogy a nap folyamán mindenféle interpretációban számunkra megszámlálhatatlannak tűnő alkalommal volt szerencsénk meghallgatni a Kaktusz Pedro és a Tavaszi szél vizet áraszt című örökérvényű klasszikusokat.
“A feladványok/állomások közt rengeteg időnk volt megismerni egymást. Mentünk akadálytól akadályig, és folyamatosan beszéltünk” – mondta a 13 éves Németh Lina (Cserregő Nádiposzáta). “Téma az mindenféle volt, az hogy mennyin múlott, hogy mi itt lehessünk (ükapáink,dédapáink részéről), pl. egy hajó vagy akár egy vonat lekésése… Szerintem figyelemre méltó hogy milyen filozófikus dolgokról is tudnak kommunikálni a gyerekek már ennyi idősen.”
A verseny kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy a 95 elfoglalható bázisból a Maczó Hanga és Szvorényi Juliska által vezetett csapat végül 15,5 ponttal (néhány alkalommal holtverseny esetén fél pont járt) nyerte meg a játékot. A szorosságát pedig mi sem jelzi jobban, hogy mindössze fél ponttal előzték meg a Manninger Marci által vezetett második helyezett brigádot.
Mindenki máshogy élte meg ezt a fejvesztett napot
Fotó: Szvorényi Juliska
“Persze, mint mindenhol, nálunk is voltak mélypontok, például amikor egy konkrét másik csapatot kellett megkeresni (találtunk is, de nem az igazit). Az egészen biztos, hogy Piliscsévet jobban ismerjük már, mint a helyiek, mert kb. 10-szer végigrohantunk az egész falun, oda-vissza…”– emlékezett vissza Hanga.
”"Remélem még sok ilyen mókában lesz részünk, örülök, hogy sok-sok látásból és számomra kevésbé ismert emberrel tudtam beszélgetni. Egy biztos, nagyon jófej és értékes emberek vannak itt nálunk a Pilisben."
Este a templomban – már szülőkkel kiegészülve – tartottunk egy gyors vetítést a napközben készült képekből és videókból. Utána pedig Babos Áron atya tartotta a szentmisét, és a gyerekek már szokásosnak mondható feszült figyelemmel és élvezettel hallgatták a prédikációját.
Összességében egyértelmű sikerként könyveltük el a programot, azóta pedig az elnökséggel elhatároztuk, hogy a következő tanév sem maradhat PRM nap nélkül.
Reccsen, de boldogan
Fotó: Tóma
