Velünk telik, Rajtunk múlik! – szólt a 2023-as Regnum Majális mottója.
Ha az ember a 2023-as Regnum Majálisról ír cikket, először mindenképp vissza kell tekernie az idő kerekét, hogy a kedves olvasó és a résztvevők is valójában helyén tudják kezelni az egész eseményt. Egy évvel ezelőtt a Nomád szervezésében töltöttünk el együtt egy csodás napot a Juliannamajorban. Aztán valamilyen adminisztrációs félreértés következtében az idénre is ők voltak beosztva, újra nekik kellett volna tető alá hozni ezt finoman szólva sem kis volumenű eseményt. Nyilvánvaló okokból fakadóan ezt nem vállalták el.
Így aztán úgy futottunk neki az aktuális tanévnek, hogy senki nem tudta, mi lesz a kedvenc regnumi családos programunkkal.
Éppen készül az áram
Fotó: Reischl Krisztián
Valamikor november elején tartottunk egy kisebb megbeszélést, ahol a különböző regnumi eseményeket igyekeztük összesíteni, egységesíteni. Biró Benedek – némi unszolás hatására – ezen az alkalmon teljesen egyedül (!) elvállalta, hogy megszervezi a májusi Regnum Majálist. Pár nappal később a szintén a Rigók senior népéhez tartozó Radimeczky Géza csatlakozott hozzá, így ketten már vígan elegen voltak ahhoz, hogy kevesebb mint feleannyi idő alatt megszervezzék, amit más esetben egy egész helyi regnum szokott… Félreértés ne essék, nem magyarázni szeretném a bizonyítványt – nem mintha szükséges lenne –, de fontosnak tartom, hogy lássuk, mi történt a háttérben.
Mindenki kedvenc programja
Fotó: Reischl Krisztián
“A Majális megszervezését ünnepélyes keretek között December Nyolcadikán vállaltuk el, ahol püspöki áldást kaptunk és automatikusan az RM Egyesület tagjává avattak minket, majd mindketten átvettük szolgálati regnum-autónk kulcsát – kezdte Géza. Na jó, nem… A társfőszervezői feladatot egy november esti telefonhívás követően vállaltam el egyfajta pillanatnyi felindulásból. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a szervezés kezdetén egy nagyon szép és jó hangulatú vacsorán vettünk részt a Hatokkal még tél közepén. Na, körülbelül ez volt az utolsó pont a majd’ fél éves folyamat során, ahol minden a tervek szerint alakult.”
“Valamikor február környékén kezdtem felfogni, valójában milyen feladatra vállalkoztunk. Ekkor kezdtük meg az első egyeztetéseket a helyszínről. Ezzel együtt érkeztek az első kudarcok is, de igazából nem bánom, hogy végül a B terv valósult meg, sokkal jobban illett a Majális hangulatához – folytatta Benedek. A szervezéshez való hozzáállásom hullámzóan alakult. Voltak napok, amikor elfogott a pánik, és voltak napok, amikor úgy éreztem minden pöpecül a helyén van.”
”Az esemény előtti vasárnap olyan gondolatom is akadt, hogy kénytelenek leszünk lemondani az egészet, mert alig kelt el jegy, és az előadókat sem fogjuk tudni kifizetni így. Aztán persze nem így lett; az online felületen végül 874 belépőjegyet adtunk el.
Május 20-án mindebből senki semmit sem tapasztalt, hiszen igazán remek napot töltöttünk el együtt a festői szépségű piliscsabai Márialigeten. Az egész héten rendületlenül szakadó eső is elállt, kisütött a nap, így remek időben kezdtek el reggel szállingózni a jókedvű regnumiak – még a MÁV utazási nehézségei sem szegte lelkesedésüket (nyilván pont ezen a hétvégén közlekedtek kivételesen pótlóbuszok az érintett szakaszon).
Ismeretlen hős
Fotó: Reischl Krisztián
A délelőtti főprogram egy gigászi számháború volt, de nem a szokásos szabályrendszerrel: hat csapat küzdött egymás ellen, céluk pedig a pályán található tizenöt bázisból minél több elfoglalása, majd azok minél hosszabb megtartása volt. A küzdelemből legalább három-négyszázan vették ki a részüket, kicsik és nagyok egyaránt.
A négyes számú bázist például két tízéves forma kissrác foglalta el, és egy klasszikus trükköt alkalmazva tartotta legalább negyven percen át; az egyikük megbújt a közeli bokorban, és amíg magára hagyottnak tűnő társát támadta az ellenfél, ő sorban leolvasta őket – nem egy vezetőt is.
Az első, hosszabb menet a rózsaszínek, azaz a gödiek, remeteiek és délpestiek közös alakulatának sikerével zárult. A második, rapid kört a narancssárga csapat, azaz a DoM és a PRM szövetsége nyerte.
”Tudjátok, így, hogy már jó pár éve nem vagyok aktív regnumvezető, kifejezetten izgalmas volt megélni, a 2023-as Regnum Majálist. Nagyon tetszett a regnumi közösség örök vidámsága, és kifejezetten jó érzéssel töltött el, mikor végre elindult a nagy CNWS, hogy bár volt némi feszültség a szervezésben (illetve az aggregátorból pont hogy az hiányzott), de mindenki csinálta, amit a majálison kell: a gyerekek játszottak-rohangáltak; voltak, akik főztek; mások napoztak, labdáztak, kávéztak beszélgettek, de legfőképpen mindenki jól érezte magát – így élünk. Persze, voltak izgalmak, és meglepve tapasztaltam, hogy rengeteg fiatalt már nem tudok nevén szólítani, azért az a néhány ember, akikkel valamilyen ismeretségem van, nagy örömet szerzett nekem. Különösen volt csapatom, a Binturongok vidám, aktív mostani vezetői, akik úgy látszik félszavakból is megértenek, nagyon megdobogtatták a szívem. Szeretek beszélni, és ha úgy alakul, néha még tudok is, így ha valamelyik barátom megkérne, természetesen újra segítenék neki, ahogy segítettem Biró Benedeknek, de azt gondolom, jót tesz nekünk, hogy továbbadjuk a feladatokat! Hajrá Regnum Marianum! Velünk telik, Rajtunk múlik!
Skublics Márka 2023-as Regnum Majális főkonferansziéja
Márk munkában
Fotó: Reischl Krisztián
Ezt követte a szentmise, amit Várszegi Asztrik, korábbi pannonhalmi apát celebrált, és a regnumi atyák minden korosztálya képviseltette magát. Igazán megható volt látni, ahogyan a délelőtti nyüzsgés után megállt az élet a márialigeti réteken és szép lassan szinte mindenki összegyűlt, hogy együtt ünnepeljük a szentmiseáldozatot.
A mindezidáig rendületlenül dolgozó szakács egységekre ekkor várt a legintenzívebb feladat, hiszen mintegy 800 éhes szájnak kellett szétosztaniuk a reggel óta készített paprikás krumplit és egyebeket. De a különböző helyi regnumok delegáltjai remekül helytálltak, és mindenki jóllakott a szeretettel főzött finomságokból.
A nap csúcspontja
Fotó: Reischl Krisztián
A rövid döfönyét követően több párhuzamos program közül is választhatott a nagyérdemű. A legkisebbek A három kismalac című örökérvényű népmesének ezúttal egy bábjátékos változatát izgulták végig. A Borsa együttes hihetetlen jófej tagjai moldvai zenére táncoltatták az érdeklődőket, majd egy bő óra után, mikor már csak néhány kisgyermek állt előttük, még mindig változatlan lelkesedéssel muzsikáltak és végtelennek ható türelemmel válaszolgattak a kérdéseikre. De azok sem csalódtak, akik a Sociopoly-t választották, sokkoló és tanulságos programon vehettek részt, ami rávilágított, hogy bizony hazánkban sem mindenki olyan szerencsés, mint mi. A büfé előtt pedig alig fértek el az emberek az árnyékos helyek alatt a kerekasztal beszélgetés közben; Süveges Gergő moderálásával a nem csekély személyes tapasztalattal rendelkező Román Kata, Révai Mátyás, Tóth Zoltán és Várszegi Asztrik atya beszélgettek a társadalmi felelősségvállalásról. Ezeken kívül pedig természetesen rengetegen szimplán piknikeztek vagy találkoztak és beszélgettek ritkán, régen látott barátaikkal. Átjárta a regnumi közösség esszenciája a levegőt, érezni lehetett a mindent átható szeretetet – aki kilátogatott, rengeteget kapott belőle.
Vajon ellen tudnak nekik állni a táncos lábúak?
Fotó: Reischl Krisztián
Esélyük sem volt
Fotó: Reischl Krisztián
A délután folyamán szép lassan hazaindultak a kisgyermekes családok, csapatok, aztán ahogy a programok véget értek, szinte csak a fiatal felnőttek korosztályának képviselői maradtak a helyszínen, hiszen ők még részt vettek a szolidabb after party-n – na, meg persze a Meggy réteg apraja-nagyja, akik kora este talán az utolsó közös alkalmukat tartották a nyári rétegtábor előtt.
Összességében elmondható, hogy a néhány hetes csecsemőktől a legseniorabb korosztály tagjaiig mindenki megtalálta a számára élvezetes elfoglaltságot és együtt ünnep volt ez a csodálatos nap – tényleg velünk telt és rajtunk múlott.
Kis pihi a naplementében
Fotó: Reischl Krisztián
“Köszönet a regnumi vezetésnek, akik végig bíztak bennünk (én biztos, hogy nem lettem volna ilyen könnyelmű) és végig segítőkészek voltak, különösen Schmutzer Áron és Sal Marietta! Köszönet továbbá a szervezői csapatnak, akik a logisztikát, a marketinget és az afterparty-t vitték! Köszönet az önkénteseknek, a főzőcsapatoknak és mindenkinek, aki bármit beletett abba, hogy ez a nap így sikerüljön, vagy csak eljött és részt vett a közös ünnepen! Végül pedig, de nem utolsó sorban nagyon-nagyon hálás vagyok szervezőtársamnak, nélküle teljesen biztosan nem tudott volna megvalósulni a 2023-as Majális.” – mondta Géza.
Benedek is szépen zárta gondolatait: “Gyerekkoruk óta ismerjük egymást, aztán Géza elment Pannonhalmára meg külföldre, így sokáig nem volt olyan szoros a kötelék köztünk. Részben a Majálisnak köszönhetem, hogy visszanyertem egy barátot, akire tudom, hogy számíthatok. Személyesen nekem már csak ezért is megérte belefogni ebbe a vállalkozásba.”
(Címlapkép: természetesen Reischl Krisztián)
