Itt van hamvazószerda! Lőw Gergő atya segít elkezdeni a nagyböjtöt
Újra itt a nagyböjt. Vártad már? Sokszor fogcsikorgatva vágunk neki ennek az időszaknak. De tényleg így kell? Nem lehetne örömmel csinálni? Érdekes, hogy magyarul nagyböjtnek nevezzük, miközben a latin kifejezés, a “quadragesima” a szent 40 napra utal. Vagyis ez igazából egy kegyelmi idő, amiben húsvétra készülünk! Igyekeztem összegyűjteni 5 szempontot, ami ehhez segíthet minket hozzá.
Miért böjtölünk? A legkézenfekvőbb válaszunk erre általában az, hogy azért, mert Jézus is böjtölt. Nézzük meg akkor ezt egy kicsit közelebbről. Máté evangéliumában ezt olvashatjuk: „Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Mt 4,1). Hoppá! Ebben rögtön két fontos dolog is van: 1. Jézus nem magától böjtöl; 2. harcolni indul a gonosszal, és legyőzi. Jézus nem azért megy a pusztába, mert bizonyítani akar Istennek vagy magának, hanem a Lélek vezeti erre.
”Vagyis a nagyböjt elsősorban nem egy challenge, amit ha megcsinálsz, akkor húsvétkor büszkén feszíthetsz a templomban, az első padok egyikében.
Nem azért “kell csinálni”, hogy felhívd magadra Isten figyelmét, vagy hogy értékesnek tűnj a szemében. Ez már most megvan. Az egész figyelme a tiéd, és olyan értékeket lát benned, amit néha még csak nem is sejtesz. De Isten Szentlelke hív bennünket arra, hogy csatlakozzunk Jézushoz, és menjünk ki vele együtt a pusztába. Vagyis
a Lélek hív, hogy egy kicsit szakadjunk ki a hétköznapokból, és engedjük, hogy Jézus harcoljon bennünk a gonosszal és legyőzze azt. Ez egy meghívás Istentől. A böjt kegyelmi idejében Isten működik bennünk.
Mi annyit teszünk, hogy erre akarunk egyre nyitottabbá válni.
Márk evangéliumában mi hangzik el Jézus böjtölése előtt közvetlenül? “Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11). Ezt az Atya neked is mondja (lányoknak azt, hogy lányom) – annyira szeret, hogy könnybe lábad a szeme a büszkeségtől, amikor rád tekint. A böjt abból fakad, hogy Jézus testvéreiként felismerjük Istennek ezt az atyai szeretetét, és válaszolni akarunk rá! A Szentlélek indít minket. A legjobb kérdés, amit feltehetsz most a böjt elején: Mire hív a Lélek? Hogyan akar Isten Szentlelke most konkrétan ebben a 40 napban működni bennem? Hogyan akar Jézus harcolni bennem? Mi az én részem ebben? Mit tehetek, hogy ez minél inkább megvalósuljon?
Mi jut eszünkbe egyből, ha a böjt szót halljuk? A pénteki hústilalom? A háromszori étkezés, egyszeri jóllakás? Ezek valóban fontos alappillérei a böjtnek. Nagyjából a Föld minden részén meg lehet valósítani őket, és valóban megtapasztalhatjuk, hogy az egész Egyházzal együtt egy közös erőfeszítést teszünk. De biztos tudod, hogy a böjt nem csak ebből áll. Mi van, ha vegetáriánus, vagy netán vegán vagy? Vagy ha alapból csak háromszor eszel egy nap? Akkor ez nem is kihívás. Vagy lehet, hogy alacsony a vércukorszinted, és elájulsz, ha nem eszel meg uzsonnára egy müzliszeletet. Ne tedd! Ez esetben edd meg. De rengeteg helyzetet rejteget neked eme szent negyvenes. Az egyik kedvencem például a “szundi-böjt”. Amikor csörög a vekker, egyből felkelsz. Igent mondasz a mai napra, belépsz Isten jelenlétébe, lemondasz arról az 5-10 perc lustálkodásról, és rábízod magad a Mester vezetésére. Esetleg még egy hálaadó imát is elmondasz, hogy Isten egy új nappal ajándékozott meg és áldod őt ezért (biztos nem könnyű, nekem se az – de nem lelkesítő?). Vagy kicsit hidegebb vízzel fürdeni. Vagy ott van az egyik klasszikus. Mit hagynak ott az apostolok, hogy kövessék Jézust? A hálót (vö. Mt 4,20). Néha nekünk is ott kell hagyni a hálót. Nincs hálód? És a világháló? Az internet nagyon be tud hálózni minket. Bezár a szobába. Elszakít másoktól. A nagyböjt lehet olyan, mint a felirat az egyszeri étteremben: “Nincs wifi: beszélgessetek!”
Egy őszinte “hogy vagy?” a másik felé, vagy egy 5 perces csöndes beszélgetés Jézussal sokkal többet tud adni, mint 2 youtube vagy 5 tik-tok videó.
Miért ne próbálnád ki néha?
Ugyanakkor a böjt azért kapcsolódik a hasunkhoz. Ha úgy érzed, arra hív a Lélek, hogy valamilyen ételről mondj le, vagy az evésben legyél visszafogottabb, az is egy pompás választás. Szent Pál írja: “Az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Egyszerűen jó megtapasztalni, hogy van nagyobb, mélyebb öröm is, mint enni egy jót. Egy barátom mesélte, hogy egyszer lemondott az édességről. Az egyik ebéd után volt desszert. Ő nem kért, pedig nagyon kívánta. Azt mondta, utána mégis jóérzéssel töltötte el, hogy ezt meg tudta tenni. Különös jelentőséget adott a napjának. Az jutott eszébe, hogy az a süti nagyobb örömet okozott neki azáltal, hogy lemondott róla Jézus kedvéért, mintha megette volna. Valami ilyesmit jelent, amit a Mester mond, hogy ne a földön gyűjtsünk kincseket (vö. Mt 6,20), ahol “moly rágja és rozsda marja”.
Megeszel valami finomat, és később már nem is emlékszel rá. De az, hogy tettél egy lemondást, megmarad.
Nagyon jó, ha a nagyböjti elhatározásod/elhatározásaid nem csak lemondások, hanem pozitív célkitűzések is. Pl. nem csak az, hogy kevesebbet mobilozol, hanem hogy többet beszélgetsz másokkal vagy Jézussal. Nagyon jó, ha tudsz egy tervet készíteni a nagyböjtre. Akár le is írhatod. Az tudod, miért jó? Mert utána vissza tudod olvasni. Lehet, hogy valami nem sikerül belőle, de abból tanulhatsz. Viszont hatalmas erőt ad, amikor látod, hogy a Szentlélekkel együtt elterveztél valamit, aztán az ő segítségével véghez is vitted. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk: “Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak” (Péld 16,3). A Szentlelket nem korlátozza be, ha vannak terveid. Isten szereti a terveidet, csak oszd meg vele őket. Beszélgess az álmaidról, vágyaidról Istennel, és kérd, hogy ő segítsen tervet kovácsolni belőlük.
”Isten alakítani akar téged, a legjobb verziódat akarja kihozni belőled, és ebben abszolút partnerként kezel, arra hív, hogy működj együtt vele.
Jó, ha tudsz Istennel közösen álmodozni, vágyakozni. A nagyböjt erről is szól. Milyenné szeretnél válni? Az igazi, legmélyebb vágyaid mögött Isten van. És Isten sokszor azáltal készít elő bennünket valami nagy dologra, hogy előtte engedi, hogy sokat vágyakozzunk rá. Szent Ágoston írja: “Ha meg akarsz tölteni valami tartályt, és látod, hogy nagyobb az adomány, akkor kitágítod azt a zsákot vagy tömlőt vagy más hasonló tartót. […] Isten is, amikor várakoztat, így tágítja a vágyadat, és e vágyakozásoddal tágítja lelkedet, és e tág lélekbe majd többet tudsz befogadni.”
Tehát a Nagyböjt igazából erről szól: Isten valami hatalmas dolgot akar adni nekünk, de ehhez alakulnunk kell, hogy be tudjuk fogadni. A Nagyböjtben erőfeszítéseket teszünk azért, hogy engedjük, hogy Isten alakítson minket. Ő nem kisebb dolgot akar adni neked, mint az örök boldogságot. De ezt nem is olyan könnyű befogadni.
Igazából az örök boldogság az, hogy együtt vagyunk Istennel és egymással békében és örömben. Mint egy regnumtábor, csak megszorozva minimum egy millióval.
A jó hír az, hogy Isten ezt adni akarja neked, csak arra kell törekedned, hogy befogadd. Ami erőfeszítést tehetsz, az arra vonatkozhat, hogy félretedd azt, ami gátol ebben, vagy erősítsd azt, ami ehhez hozzásegít. Mi vinne közelebb Jézushoz? Mi vinne közelebb a szeretteidhez? Olyan elhatározást tegyél, ami ebben segít.
És én javaslom, hogy ezt oszd meg másokkal is. Nem, nem úgy értem, hogy hencegj vele. Csak beszélgess erről másokkal. Akár regnumi csapatalkalmon ez egy tök jó téma lehet. Mások hogy próbálnak közeledni Jézushoz? Inspirációt adhat, megerősíthet. Én például azért szeretem nagyon, hogy tartok hittan-alkalmakat, mert az ilyen megosztásokból tök sokat tudok tanulni. Egyszer valaki azt mondta, hogy arról szeretne lemondani, hogy belevágjon mások szavába. Szeretne jobban odafigyelni a böjtben arra, hogy kérdezzen, és meghallgasson másokat. Wow! Milyen egyszerű, megfogható, és mégis milyen kihívást jelentő elhatározás! De ezermillió más dolgot is el lehet határozni. Téged személyesen mi segítene közelebb a Mesterhez?
De hogy véletlenül se keverjük össze a szezont a fazonnal: a nagyböjtöt nem mi csináljuk! Nem mi akarunk közeledni Jézushoz. Illetve mi is akarunk, de az semmi ahhoz képest, amennyire ő akar közeledni hozzánk. Isten jön felénk. Eljött a földre, megtestesült emberként, meghalt értünk, és aztán, amit végképp senki nem gondolt: feltámadt a halálból, és elhozta nekünk az igazi örök életet! Ez a húsvét! Ezt ünnepeljük minden vasárnap, és ennek az egészen különleges megünneplésére készülünk egész nagyböjtben. A kérdést tehát úgy a legjobb feltennem: mi az, ami gát az életemben a hozzám közeledő Isten számára? Nyilván, Mindenható, semmi sem állhat az útjába. De ez nem teljesen igaz. A szabadságodért lekorlátozza magát. Nem ront ajtóstul a házba. Mi az, amit tehetsz azért, hogy fogadd Istent, aki vendégül akar jönni hozzád? A böjt arra hív, hogy vedd a kezedbe az életed, de ugyanakkor méginkább hív arra, hogy helyezd az életed Isten tenyerébe.
Az alázat lelkülete az, amit szeretnénk a böjtben elsajátítani. Nem kell mindent egyedül csinálnod, egyedül megoldanod. Van valaki, aki megtart.
Nem veszi el tőled a felelősséget, de mégis gondoskodik rólad. A hamvaszkodás szavaihoz tegyük oda a 113. Zsoltár szavait is:
“Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel.”
És Isten az, aki téged a porból magához emel (vö. Zsolt 113,7).
(Illusztrációk: Dringó Júlia és Horváth Lilla)
